Skerlanitz Ottó János 90 éves! – Isten éltesse!

Nincs az az ifjúság mi el ne múlna - szól a jól ismert mondás, melyre frissességével, munkakedvével, gondolkodásmódjával egyaránt rácáfol Skerlanitz Ottó János, akit tatabányai otthonában 90. születésnapja alkalmából köszöntött Schmidt Csaba polgármester 2019. március 26-án délelőtt.

 

 

Skerlanitz Ottó János Győrszentivánon született 1929.03.25-én szerelemgyermekként, amire nagyon büszke. Édesanyja cselédlány volt, édesapja katonatiszt, aki a társadalmi különbség miatt nem vehette feleségül édesanyját.

Édesanyja az ő 3-4 éves korában került Tatabányára, ahol megismerkedett a későbbi nevelőapjával, a tatabányai kályhás mesterrel, Kánya Józseffel, aki felkarolta őket, édesanyját feleségül vette és felnevelte őt. A szépkorú örömmel mesélt a korabeli Tatabányáról, ahol is gyermekkorát a hatajtós házak egyikében töltötte.

A Tatai Piarista Gimnáziumban érettségizett, még éppen az intézmény 1948-as államosítása előtt. Elmondása szerint mindent nevelőapjának köszönhetett. A kályhás mester taníttatta, bíztatta.

A szépkorú az akkori tatabányai „kőműveskertben” gyakran megfordult, már 5 éves korában segédkezett, gyermekkora nyarait is ott töltötte. Így történhetett, hogy szinte minden építőipari mesterségben járatossá vált. Egyik éven a festők mellett dolgozott, másikon a kőművesek segítőjeként. Komolyan érdeklődött a művészetek iránt, de nevelőapja neheztelése miatt (nem akarta őt éhező művészként látni) építésznek tanult.

A gimnáziumban ő volt „A Képzőművész”. Érettségi után azonban nevelőapja hatására fél évig jogot hallgatott, majd a műszaki egyetemre jelentkezett, ahová piarista rendi múltja miatt akkor még nem vették fel. Munkásságát a nevelőapjától eltanult kályhás mesterségben kezdte meg és Tatabánya tiszti lakásainak cserépkályha gondjait viselte. Már érettségi előtt dolgozott kályhásként.

Az egyetem elvégzése során és későbbi éveiben is nagy hatással volt munkavégzésére az, hogy nem csupán papíron látott épületet és építkezést, hanem a maga valóságában, testközelből. Építész lett. Hiszi és vallja, hogy nagyon sokat köszönhet nevelőapjának, hálás a sorsnak azért, hogy összehozta vele az élet.

A KOMÉP-nél helyezkedett el, itt is kályhásként kezdte, majd programozó lett, ahol is kézi számításokkal a vállalat programját irányította. Amikor elindult a számítógépes programozás a KOMÉP-nél ő végezhette szinte elsőként az éves termelés szervezésének programozását az 1970-es években Csóka Zsigmond igazgatóval. Lyukkártyás rendszeren futtaták le a vállalat programját a szekrény nagyságú számítógépek idejében. Ezt követően lett a KOMÉP termelési osztályának vezetője, így Tatabánya építésének minden apró mozzanatában helye volt, hiszen a KOMÉP mindenhol kivitelezőként vett részt. Feladata volt, hogy a kivitelezés feltételeit megteremtse. Büszke rá, hogy a város minden építkezésében valahogyan része volt.  Két gyermeke született, akik szintén építészek lettek.

Az eredetileg képzőművésznek készült szépkorú nyugdíjba vonulása után elkezdett művészkedni, fest, rajzol, farag, minden előképzettség nélkül.  Falait saját munkái díszítik. 3 kiállítása is volt. 70 évesen vett vésőt először a kezébe.

Egyedül él, teljeskörűen ellátja saját magát. Egészsége jó, bár kezét a faragással megerőltette, műtötték, mégis alig várja, hogy ismét vésőt vehessen kezébe.

Az emberek a környezetében szeretik, gyakran látogatják, amihez nem csak az járul hozzá, hogy jó beszélgetőpartner, kellemes társaság, hanem az is, hogy a mai napig fúr, farag, megjavít sok mindent, szívesen segít másoknak, hanem mert mindig van nála otthon saját készítésű sütemény, amivel vendégeit kínálja.

 A szépkorúnak 90. születésnapja alkalmából sok boldogságot és jó egészséget kívánunk!