A kertvárosi szépkorú

Ilonka néni Pilisvörösváron született és élt egészen öt éves koráig, amikor szüleit elveszítette és árvaházba került. Tizenkét évesen került nevelőszülőkhöz Tatabányára, ahol azóta is él. A Kölcsey iskola sorsát a mai napig követi, hiszen a megépülése óta ott dolgozott, nemcsak mint takarító, de mint szülői munkaközösségi tag és mint az intézmény zegének-zugának jó ismerőse. A mai napig szívesen emlékezik vissza az ott töltött évekre, sokszor álmodik a körülötte lévő gyermeknyüzsgésről. Örömmel találkozik egykori kollégákkal, pedagógusokkal és az ott tanult diákokkal is. Elárulta azt is, hogy hétvégenként szeret a konyhában tevékenykedni, főzni a vasárnapi ebédet és várni az unokákat, dédunokákat. A köszöntéskor hat éves dédunokája is örömmel segítkezett a születésnapi torta felvágásában és a gyermekpezsgő töltésében. A városvezetők Ilonka nénitől nagy öleléssel és szép gondolatokkal búcsúztak.